„Bravó Dés Laci” – Interjú Dés Lászlóval
Hogyan kezdődött a zenéhez való vonzódása?
Részben otthonról hoztam, annak ellenére, hogy senki sem volt zenész a családban. De apám nagyon szerette a romantikus klasszikus zenét és egészen kis koromtól együtt hallgattuk Mendelssohnt, Csajkovszkijt és Lisztet. Az óvodában vették észre, hogy muzikális vagyok, így kerültem zeneiskolába, ahol zongorázni tanultam és komoly zenei alapozást kaptam. Nem gondoltam, hogy zenész leszek, de a jazz szeretete és szenvedélye elragadott.
Jazzszaxofonos, mégis a könnyűzenében találta meg a helyét…Úgy tudom, kapott ezért hideget, meleget…hogyan hatott ez önre?
Nem volt olyan vészes. Először akkor kezdtek el „cikizni”, amikor 1975-ben elkezdtem az LGT-vel játszani, ami aztán 10 évig tartott. Mi van jazzista elmentél a rockerekhez? De ezt nem kellet olyan komolyan venni., hiszen ez egyáltalán nem befolyásolta a jazz pályafutásomat, viszont az LGT-ben sok másfajta tapasztalatot szereztem a stúdiózás, a koncertezés és a filmzene területén, mert hangszeresként sokat jártam a filmgyár zenetermében. Aztán amikor 1986-ben megírtam a Szerelem első vérig című dal zenéjét és a filmmel együtt nagyot durrant, – Demjén Ferenc vitte sikerre a dalt – akkor persze sokakban felmerült, hogy a fenében van az, hogy egy jazz zenész tud ekkora slágert írni és egyáltalán miért ír slágert? Nagyon büszke voltam a szerzeményemre, és arra, hogy a dal műfajában is képes vagyok jelentősebb sikert alkotni. Nagyon szeretem a dalokat, már gyerekkoromtól szerettem a Beatlest vagy Rolling Stonest és ez engem magával ragadott, hiszen a zeneiskolában népzenét és klasszikus zenét tanultunk.
Viszonylag hosszan csak zenét szerzett és játszott, nem énekelt. Hogyan kapott kedvet hozzá? Hogyan lesz egy zeneszerzőből előadó?
(1994-ben lemezre énekelte a Patika című tévésorozat egyik dalát, a Vigyázz rámot)
Nem vagyok énekes. Úgy kell elképzelni, mint amikor egy költő a saját verseit mondja, a prózaíró a saját szövegeit olvassa. Valakinek ez jól áll, s úgy érzem, hogy nekem is jól áll és hála Istennek a közönség is szereti, amikor a saját dalaimat adom elő. A magam útját járom.
Hogyan dolgozik? Egyszer azt a tanácsot kaptam egy tanáromtól, ha meg kell írnod egy cikket, akkor írj…. így van ez az zeneszerzéssel is? Hiszen ott is vannak határidők…
Ez egy nagyon jó tanács, mindenki ezt csinálja, aki valamiféle életművet akar létrehozni. Esterházy Péter is minden nap leült, – ha ment neki, ha nem – reggel 9 órától délután 1 óráig és írt. Lehet, hogy másnap összetépte, amit előző nap írt, de biztosan nem volt haszontalan, mert akkor már tudta, hogy nem arra kell menni, hanem másfele. Én is így vagyok ezzel, amikor dolgozom, akkor előbb utóbb kiprovokálom az ihletet és jönnek a dalok. Most éppen egy ilyen periódusban vagyok, egyik dalt írom a másik után. Természetesen az embernek van valamiféle minőségjelzője a szívében, a lelkében az agyában, hiszen mindhárom kell ehhez a munkához. A legfontosabb, hogy legyen ötlet, hiszen, ha érzem, hogy azt érdemes kibontani, azon érdemes dolgozni, akkor jön a munka része, jönnek a részletek és még mindig nem biztos, hogy valami jó születik belőle, de azt érzi az ember, különösen ennyi év után. Az ízlés nagyon fontos dolog, azt nehéz tanulni, hiszen az vagy van vagy nincs, lehet fejleszteni, jó zenéket kell hallgatni és jó zenéket kell játszani. Mindenesetre jó, ha van az embernek egy adottsága, hiszen rengeteg ízléstelen borzalom születik nap, mint nap… remélem én nem ezek közé tartozom…
Emlékszik arra, milyen érzés volt, amikor először hallotta meg a saját dalát a rádióban?
Emlékszem, mert mint jazz zenész ritkán hallottam magam a rádióban… Készítettem már akkor egy Udvaros Dorottya lemezt, az 1986-87-es években nagyon termékeny voltam. Fantasztikus, hogy mire képes az ember fiatalon. Akkor írtam Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek is egy lemezt Bereményi Gézával, tehát nem voltam már olyan tapasztalatlan dalszerzés ügyben. Ráadásul Dorottya lemezének nagy sikere volt, ami azóta is töretlen.
Autóban utaztunk, egy olaszországi három hetes túrára mentünk a feleségemmel, anyósommal és apósommal és egyszer csak az osztrák határ előtt megszólalt a rádióban a Szerelem első vérig című dal. Büszkén mutattam a családomnak, hogy egy ekkora slágert írtam! Ráadásul B. Tóth László úgy konferálta fel a zeneszámot, hogy most jön egy vadonatúj hatalmas sláger, melyet Demjén Ferenc énekel és Dés László írta a zenéjét, bravó Dés Laci, mondta a rádióban és akkor nagyon büszke voltam. Ez a pillanat belémégett.
Mi a következő nagy terv?
Dalokat írok. Egyrészt magamnak, hogy készítsek egy új dal lemezt az 2018-ban megjelent első saját magamnak írt mellé, másrészt a koncerteken is szeretek mindig változtatni, nem az a típus vagyok, aki 40 évig játssza ugyanazt, mindig teszek hozzá újonnan született dalokat. Mindig előre kell menni. A vendégeimnek is szoktam új dalokat írni, éppen Mácsai Pálnak írtam egy dalt, aki a Kongresszusi Központban és a Margitszigeten is vendégem lesz. Für Anikónak is írok, írtam egy új dalt Tóth Verának is… írok, írok, dolgozom.
Dés László Kossuth és Liszt Ferenc-díjas, Príma primissima díjas magyar előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész. Együttese mellett dalszövegíróként és zeneszerzőként is dolgozik, több magyar film zenéjét szerezte pl.: Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Üvegtigris, Sose halunk meg, A miniszter félrelép etc. Emellett musicalt is szerzett pl.: Valahol Európában, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk etc. Két gyermeke van.
2022. március 24. (Szatmári Éva)