Nem szakma, ez a hivatásom – Interjú Gönczi Dorkával
Válási mediátor. Ezt a titulusod. Mit jelent ez a kifejezés?
A válási mediátor egy olyan segítő foglalkozás. amikor két ember, – azaz egy pár – elakad a párkapcsolatában, akkor segítse mindkét felet, hogy a konfliktusaikat megértsék és reményeink szerint egy rövid folyamatból úgy jöjjenek ki, hogy van azokra megoldás. A mediátor mindig független, pártatlan külső személy, a kommunikáció szintjén próbálja a két embert összehozni. Egy külső nézőpontból szemléli a szituációt bevonódás nélküli. A mediátor a két ember között problémákat hangosítja ki, ezáltal közösen keresve megoldást egymás meghallására, megértésére. A közvetítést, békítést nem egyedül csinálom, hanem Varga Zsolt kommunikációs szakemberrel-mediátorral közösen, ez azért is érdekes, mert nagyon kevés páros mediátor van hazánkban, ráadásul még kevesebben vannak női és férfi páros mediátorok. Mi azért fogtunk össze, mert így a női és a férfi attitűd megértésben is tudunk segíteni a hozzánk fordulóknak. Így képviseli magát mindkét nem és ezáltal egyensúly van a beszélgetések során. Párkapcsolati mediációt is folytatjuk, nemcsak válásit, tehát ha valaki „csak” rendbe szeretné hozni a kapcsolatát a válás gondolata nélkül és szeretne a másik szeretetnyelvén jól beszélni, akkor is fordulhat hozzánk.
Akkor ez egy interakció, ami négy ember között zajlik?
Igen. És adhatunk feladatokat is, ami szintén nem személyiség pszichológia mélységéig hatol, hiszen ügyelnünk kell arra, hogy semmiképp se lépjünk másik szakterületre, például a mélylélektanéra. Egyszerű feladatokra kell gondolni, amelyek az egymásra figyelést segítik. Például készítsenek el egy órarendet, ami tartalmazza az otthoni feladatkiosztást. Külső szemlélőként könnyebben észrevesszük, hogy siklik el egymás mellett két ember ,és abban tudunk nekik segíteni, hogy megtanulják egymás nyelvét és megismerjék egymás igényeit, sőt, néha a saját igények terén is érhetik meglepetések az embereket. Néha csak egy simogatás kell, vagy szép szó, ami a szürke hétköznapokban elmarad.
Honnan tudtad, hogy ez a te utad?
Öt éves voltam és nagypapám bekísért az óvodába és felmutatta az egyik ujját és mondta, hogy ezt most szorítsd meg és ha most belépsz a ovi kapuján, akkor semmi baj nem fog veled történni aznap, sőt, csakis jó dolgok. És amikor beléptem az oviba, amikor azt láttam, hogy két fiú verekedik. Akkor odaléptem és közöltem velük, hogy ne verekedjenek tovább, mert velem gyűlik meg a bajuk, így ügyesen végül kibékítettem őket. Később az oviban a legjobb barátok lettek. Ezt tekintem életem első ösztönös békítésének. Bölcsész végzettségű vagyok, dolgoztam piackutatóként, termékfejlesztőként, marketingesként, foglalkoztam újságírással, aztán saját válásom után úgy gondoltam, megmutatom, hogy lehet úgy is válni, hogy nem más dönt az életünkről, nem a rideg bíróság, hanem mi magunk. Így kezdtem tanulni ezt a pályát, több mint tíz éve ez a hivatásom.
Mikor jött a Válótársas előadásának ötlete? Ki a dramaturg, hiszen itt színházról van szó, és az egy másik műfaj…
Két évvel ezelőtt született meg a Válótársas előadás, aminek a fő üzenete: ha valóban elkerülhetetlen a szakítás, akkor már legyen békés. A történeteket saját praxisunkból adaptáltuk az előadásba. Mi Zsolttal mi a szituációt mondjuk el a nézőknek, keretet adunk a témának, a konfliktust a két színész improvizálja, így sosem tudjuk, hogy éppen mi lesz a konfliktus és lesz-e megoldása. Nincs két egyforma előadás, van tíz szituáció, tíz jelenet, és az egész szórakoztató, mégis elgondolkodtató előadás elkezd élni az időben, a térben, az aznapban.
A színészeket hogyan választottátok k?
Liával és Ferivel már, több mint 13 éve ismerjük egymást. A közös munka alapja a kölcsönös erős bizalmi és érzelmi elköteleződés közöttünk. Egyszerűen parádés, ahogy minden alkalommal egymásnak is meglepetést okozunk.
Mire számítsunk a színpadon március 31-én?
Könnyed humoros, rendhagyó és szórakoztató előadásra, ami után leheltelen nem beülni egy kávézóba egy süti mellé, ahol aztán megfoghatjuk a párunk kezét akár az asztal fölött újra.
2022. március 10. (Szatmári Éva)