A zongora egy civilizációs csúcstermék – Interjú Hegedűs Endre zongoraművésszel
Hogyan született a Szerelmes Este ötlete?
A mi kezdeményezésünk az összeszerelmesedésünktől indult, mikor is 1978-ban két akadémista diák egymásba szeretett egy pillanat alatt. Azóta házasságunkban eltelt 42 év, és drága feleségemmel, Katicával jelen voltunk és vagyunk mindmáig a hazai és nemzetközi koncertéletben. Amerikában 26-szor, Japánban 85 alkalommal turnéztam. A Házas Hétvége mozgalomban 1993 óta veszünk aktívan részt, például a ’90-es évek második felében a Zeneakadémia nagytermében adtunk számukra évente egy-egy jótékonysági koncertet. Ezek az előzmény. Egy nagy ugrással 2022-be, most februárban a Klauzál Házban nyolckezes koncertünk lesz, ahol mint a Budapest Piano Quartet formáció lépünk fel: két házaspár, két zongorán nyolc kézzel, 40 ujjal, 176 billentyűn játszunk együtt. Ez a műfaj nagyon népszerű volt a 19. században, sok nagyszerű darab átirata született meg két zongorára. A Szerelmes Esten majd sokat zenélünk, de beszélünk is házasságaink apró titkairól, amit érdemes és jól esik megosztani. Vicces történeteket mesélünk vagy éppen rámutatunk egy-egy kompozícióra lényegi gondolataira, hiszen egy szerelmes szívű zeneszerző nagyon könnyen ír szép darabokat, és ezeket a közönség is nagyon szereti. A szerelem kimeríthetetlen témaköréből játszunk műveket. A koncert az én szólómmal, Liszt: Szerelmi álmok című „örökzöldjével” indul, aztán jön a fiatal házaspár Baráz (Yajima) Alisa és Baráz Ádám, akik négykezes formációjukkal mutatkoznak be. Majd Rachmaninov Románcát játsszák Katicával kiegészülve, hatkezesen. És tovább sorjáznak a szép dallamok 8 kezesen. Ez a koncert is közösségteremtő szándékkal jött létre, mert az emberek lelke bizony összeér egy jó hangverseny alatt. Hiszen együtt élik át a zene varázsát és szépségét és így az ismeretlen emberek szíve is találkozik. Ezt a közös élményt hazavíve bízunk abban, hogy arra fogja serkenti őket, hogy újra és újra meghallgassák ezeket a műveket.
A vírus időszaka alatt otthonukból nemrég már a 29. házihangversenyt, a Youtube-on élő adásban közvetített videót láthatták az érdeklődők. Hogyan viselték a közönség nélküli hosszú hónapokat?
Nagyon nehéz volt nekünk a járványidőszak lelkileg. Hamarosan látta rajtam a családom, hogy megvisel. Akkor gyermekeink mondták, hogy streameljünk otthonról koncerteket, amelyeket az elején még csak egy kamerával adtunk, aztán rövid idő alatt már négy kamerás felvételeket varázsolt az internetre nagyfiúnk, Marci. Ő egy igen kiváló videós. Életem során 45 lemezt rögzítettem, így sokat voltam stúdiókban. Így nagyon is jól ismerem, hogy milyen a terem magányában úgy játszani, hogy az gyönyörű legyen. Ehhez az kell, hogy elképzeljem a közönség jelenlétét, azokét az emberekét, akik majd otthonukban hallgatják az elkészült lemezt. Ha lelkünkben ott érezzük a közönséget, akkor igen, a magányban is lehetséges az átszellemült előadás. A zene nemcsak akrobatika, hanem közlés is, ami az érzelmekről szól, történetet is elmesél, sőt hitem szerint a Jóisten a mesterművek hangjai mögé az ő szeretet-üzenetét is belevette. Azt mondja, hogy milyen gyönyörű az élet és nem szabad egymást bántanunk, hanem meg kell fognunk egymás kezét.
Minden nap zongorázik?
Igen. Minden nap gyakorolok, ez az akrobatika része, precíziós mozgások sorozata. Mert ha jön egy váratlan felkérés, akkor bizony készen kell lenni. Ha nem tartjuk magunkat karban, akkor leépülünk. Az embereknek pedig olyat kell adni, ami érték. Számomra ez a legfontosabb.
Tanít még?
Keveset. De vannak japán növendékeim, akiket online tanítok. Végvári vitézeknek tartom magunkat, komolyzenészeket, akik látszólag egy vesztett ügyet szolgálunk! No de Egerben is így volt ez, ám aztán jöttek a nők! Szerintem valójában a művészetek fenntartása is a nők kezében van. Már csak azért is, hiszen ők hozzák el magukkal a férjeiket, akiket aztán nekünk, zenészeknek természetesen szintén le kell nyűgöznünk. Úgy gondolom, hogy a muzsika az egyik legfontosabb lelki eszköz, olyan ajándék, ami értelmessé és értékessé teheti az életet.
Március végén pedig a Budapest Jazz Orchestrával lép fel nálunk a Gershwin esten…
Igen. Nagy örömmel vettem a felkérést, hiszen A Kék rapszódia művészi pályám egyik alap-darabja! Drága édesapám annak idején – 1952. ősz – egy vállalati bálon Hódmezővásárhelyen e zseniális mű részleteivel bűvölte el édesanyámat. Ő ott mindjárt gondolta, hogy e kék szemű és szőke fiú, aki ráadásul kiválóan zongorázik – oly jó lenne életem párjának! Miután úgyis mindig a nő dönt, ez így is történt, és házasságuk gyümölcse lettem én… Többször is játszottam a fúvós zenekari + zongora változatot, a szimfonikus zenekarral kiadott változatot, s a zongora szóló variánst is, amit maga Gershwin írt át csodálatosan.
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zenepedagógus. Pályája 42 éve alatt több mint 3700 hangversenyen lépett fel Magyarországon és külföldön. Nagy sikerrel vendégszerepelt Európa számos országában, illetve Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Nős, felesége Hegedűs Katalin zongoraművész. Három gyermekük van: Márton (1986), Anna (1989) és Bertalan (1991).
www.hegedusendre.hu
2022. február 10. (Szatmári Éva)